1849 október 6

 

1849. október 6. szombat napja volt.


Az őszi felhők közül még ki sem bújt a reggeli fénysugár, amikor megnyílt az aradi vár északkeleti kapuja. Négy tábornokot kísértek a közeli sánchoz - Kiss Ernőt, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot és Schweidel Józsefet. Amint felsorakoztak, Kiss Ernő szabad szemmel maga vezényelt tűzparancsot.

A hajnali puskaropogás után két órával újra kinyílt a várkapu, és kilenc tábornok lépett ki rajta, hogy utolsó útját tegye a felállított kilenc bitófa felé. Néhány perc múlva Lahner György, Leiningen Károly, Knezich Károly, Poeltenberg Ernő, Aulich Lajos, Nagy Sándor, Török Ignác, Vécsey Károly és Damjanich János tábornok eltorzult arcát s a bitófákon függő hulláját világította be a felhők mögül kibontakozott nap.
Bevilágította azért, hogy keresztfákká avassa fényével a szégyenoszlopokat. Bevilágította azért, hogy Golgotává avassa azt a helyet, amelyen a zsarnoki önkény bakója oly kitűnően működött.
A kivégzés után reggel nyolc órakor, mint a Kálváriára, úgy zarándokolt a nép, és zokogva imádkozott a tizenhárom vértanú teteme mellett.

Török Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele. Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre.
Thorma János: Aradi vértanúk (részlet)

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),

2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
3. Kiss Ernő, tábornok,
4. Schweidel József, tábornok,

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.
Thorma János: Aradi vértanúk (részlet)

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
6. Török Ignác, tábornok,
7. Láhner György, tábornok,
8. Knezich Károly, tábornok,
9. Nagysándor József, tábornok,
10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
11. Aulich Lajos, tábornok,
12. Damjanich János, tábornok,
13 Gróf Vécsey Károly, tábornok.

A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá, erre bizonyíték nincs.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

"Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki.
Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív vagy kilépett császári és királyi tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. Egyébként egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan az osztrákok. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban cs. és kir. ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatokat viseltek.

Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost."

 

Bátorság, Hit, Tudás

1848-1849 Forradalom és szabadságharc

1849. október 6. | Az aradi vértanúk és Batthyány Lajos kivégzése

Szerző: Tarján M. Tamás

„…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”
(Ferenc József utasítása Haynau számára)

1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

Bár a magyar honvédseregek csak augusztus 13-án, Világosnál – szimbolikus módon az oroszok előtt – tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. A május végén lemondott Welden után a „bresciai hiéna” néven emlegetett Haynau táborszernagy lett a császári hadsereg új főparancsnoka, aki Ferenc József (ur. 1867-1916) utasítása nyomán a már megszállt területeken ádáz hajtóvadászatba kezdett a „rebellió” támogatói ellen. Mivel a háború még folyt, a nyári akciók java része a polgári lakosság – főleg jegyzők, papok, tanítók – ellen irányult, a világosi fegyverletétel után azonban megkezdődhettek a tárgyalások I. Miklóssal (ur. 1825-1855) az orosz fogságba esett tisztek átadásáról. Bár a cár újfent könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, a császár mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc kézre kerített vezetőivel, igaz, még ő is elutasította Haynau kérését, aki a foglyokat statáriális eljárás keretében akarta kivégeztetni.

Ennek következtében számos városban – például Kecskeméten, Aradon vagy Nagyváradon – különleges katonai törvényszékek alakultak, melyek közül a később kivégzett 13 honvédtiszt elleni eljárást Aradon, Karl Ernst törzsbíró vezetésével folytatták le. A bíróság az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását, másfelől pedig valamennyiükről elmondható volt, hogy az 1848. október 3-i uralkodói manifesztum kiadása után – melyben V. Ferdinánd (ur. 1835-1848) önkényesen feloszlatta a magyar országgyűlést – önálló seregtesteket vezettek. Bár ehhez rendes esetben tábornoki rang szükségeltetett, Lázár Vilmos személyében mégis akadt egy kivétel, akit Bem az utolsó napokban nevezett ki ezredesnek, és a világosi fegyverletételkor állt először egy seregtest élére. A haditörvényszék elé állított tisztek elleni vád elsősorban fegyveres lázadás volt, amit a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása – 1849. április 14-e – után szolgálatban maradók esetében felségárulásnak minősítettek.

Kimondhatjuk, hogy az eljárás számos szempontból koncepciós jellegű volt, hiszen Haynau körében már a tárgyalások előtt döntöttek a halálos ítéletről, a vádak pedig jogi szempontból is aggályosak voltak: a felségárulás azért volt vitatható, mert Ferenc József a törvények értelmében nem volt legitim király, a fegyveres lázadás vádjának pedig többek között az mondott ellen, hogy Ferdinánd 1848 októberében törvénytelenül oszlatta fel a magyar országgyűlést. Ez a tény a Karl Ernst főtörzsbíró vezette 14 tagú törvényszéket ugyanakkor nem akadályozta meg abban, hogy augusztus 25-én – Kiss Ernő kihallgatásával – megkezdje a honvédtisztek elleni eljárást.

A vizsgálat során a vádlottak nem részesültek méltányos eljárásban – ugyanis a vád képviselte a „védelmet” is –, vallomásaikat csak kivonatosan rögzítették, az ítéletet pedig két nappal a kivégzés előtt tudatták velük. A törvényszék – Haynau kívánságának megfelelően – szeptember 26-án valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélte, négy fő ügyében azonban Ernst enyhítésért fellebbezett Haynauhoz, aki Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében az ítéletet golyó általi halálra változtatta. Az enyhítést az első két esetben az indokolta, hogy Dessewffy és Lázár az osztrákoknak adták meg magukat, Schweidel és Kiss pedig viszonylag jelentéktelen szerepvállalása miatt részesült főparancsnoki „kegyben.”

A honvédtisztekkel párhuzamosan gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszterelnöke ellen is eljárás indult, akire az Olmützben ülésező osztrák bíróság a lázadás mellett azt is rá akarta bizonyítani, hogy részt vett az 1848. október 6-i bécsi forradalom megszervezésében – az ügyészek ennek nyomán úgy vélték, tettei együttesen kimerítik a felségárulást. Batthyány esetében az előre borítékolt döntés szintén a halálos ítélet volt, ám az ítészek kezdetben úgy gondolták, az uralkodó később kegyelmet gyakorol majd a gróf felett; ez végül nem valósult meg, ugyanis a jogi szempontból ugyancsak aggályos eljárás előtt Ferenc József szabad kezet adott Haynaunak az ítéletek végrehajtása szempontjából, és átadta neki a foglyot.

A „szabad kéz” azt jelentette, hogy a táborszernagynak csak utólagos jóváhagyást kellett kérnie Bécstől, vagyis a szeptemberben Pestre szállított miniszterelnök sorsa megpecsételődött. Haynau az ő esetében is ragaszkodott a legmegalázóbb kivégzési módhoz, az akasztáshoz, azonban Batthyány egy, a felesége által bejuttatott tőrrel olyan sérüléseket tudott magának okozni, melyek lehetetlenné tették az ítélet – ilyen – végrehajtását. A miniszterelnök és a tizenhárom, Aradon fogva tartott tiszt kivégzését Haynau szándékosan október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette, amivel egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú és nem az igazság volt.

Ezen a szomorú napon Aradon hulltak le először a Ferenc József által követelt fejek: Haynau rendelkezése nyomán – hajnali fél hatkor – a négy golyó általi halálra ítélt tisztet – sorrendben Lázárt, Dessewffyt, Kiss Ernőt és Schweidelt – végezték ki először, utánuk következtek a kötélre szánt tábornokok. A sort hat órakor Poeltenberg Ernő nyitotta meg, őt pedig Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. A legszörnyűbb büntetés így Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül, neki ugyanis végig kellett néznie társai halálát; miután ő már senkitől nem tudott elbúcsúzni, kivégzése előtt jobb híján Damjanichnak csókolt kezet.

A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivégzőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.

Az aradi tizenhármak és az első felelős miniszterelnök meggyilkolásával a Haynau által levezényelt megtorlás elérte csúcspontját, ami nem csak Magyarországon váltott ki erős indulatokat, de Európát is tiltakozásra sarkallta. A honvédtisztek és Batthyány kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően, jogtalan vádak alapján került sor; halálukkal Haynau – és Ferenc József – a magyarság függetlenségi törekvését kívánta büntetni, ennek nyomán pedig a tizennégy kivégzett férfit joggal tartjuk nemzeti ügyünk mártírjainak.

Forrás: http://www.rubicon.hu/

 

Trianon

Trianon, 1920. június 4.
A világ legigazságtalanabb "békéje"

 

1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó. Minden további kommentár nélkül álljanak itt a puszta tények:

 

 

Ország(rész) Terület (km2) Terület (%) Lakosság (fő) Lakosság (%) Ebből nem "államalkotó" (fő) Ebből magyar (fő)
A Szent Korona országai (Magyarország és Horvát-Szlavónország együtt) 324.411 100 20.886.487 100 10.835.912 10.050.575
Magyarország 282.870 87,195 18.264.533 87,45 8.310.363 9.954.170
Erdély (Romániához) 103.093 31,78 5.265.000 25,21 2.465.000 1.664.000
Délvidék, Drávaköz, Muraköz, Muravidék és Horvát-Szlavónország (a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz /Jugoszláviához/) 62.092 19,14 4.122.000 19,735 1.366.000 562.000
Felvidék és Kárpátalja (Csehszlovákiához) 61.633 18,9 3.576.000 17,12 1.874.000 1.072.000
Alpokalja (Ausztriához) 4.020 1,24 358.000 1,714 126.000 26.000
Árva és Szepes vármegyék részei (Lengyelországhoz) 589 0,18 24.000 0,115 9.000 1.000
Fiume (Olaszországhoz) 21 0,000065 50.000 0,239 22.000 7.000
A megszálló országokhoz együttesen 231.448 71,345 13.395.000 64,13 5.862.000 3.332.000
Csonka-Magyarország 92.963 28,655 7.516.000 35,87 798.000 6.718.000

Mint látható, Trianonban az összes szomszédos nép részesedett az ezer éve létező Magyarországból, még a baráti Lengyelország, a távoli Olaszország és a háborúban szintén vesztes (!) Ausztria is. De elsősorban nem ezért tekinthetjük Trianont a világ legigazságtalanabb "békéjének". Az ország elveszítette területének több, mint 71%-át, hegyeinek, erdőinek, ásványkincseinek, vizeinek és vasútvonalainak zömét. Odaveszett a lakosság 64%-a, és ami még fájóbb: az új határok mélyén belevágtak a magyar nemzet testébe. Idegen fennhatóság alá került a Kárpát-medencében élő magyarság kereken egyharmada, azaz minden harmadik magyar, ráadásul több, mint felük az új határ tőszomszédságában, egybefüggő, színmagyar területeken élt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elvnek megfelelő, igazságosabb határokat húzni, de a győztesek, és főleg a csatlósaik étvágya csillapíthatatlan volt. Ezek az "utódállamok" csak annyiban vállalták a folytonosságot a régi Magyarországgal, hogy megszállták annak területeit, ezen kívül viszont csak egyetlen céljuk volt (és van a mai napig): a "megkapott" magyarok elpusztítása, elűzése. Azóta is - főleg a megszálló országok - előszeretettel sütik ránk az "irredenta" bélyeget (bár sajnos egyre inkább ok nélkül). De vajon belegondoltak-e abba, akár csak egyszer is, hogy ők mit tennének hasonló helyzetben?

 

TRIANON SZÁMOKBAN
 
 
 
MAGYARORSZAG VESZTESÉGEI A TRIANONI  BÉKESZERZÔDÉS KÖVETKEZTÉBEN
 
A háború elôtti Magyarország területre nézve Európa  hatodik legnagyobb állama volt, megelôzve NagyBritanniát és Olaszországot is. Ausztria Magyarország  egyesített területét pedig csak Oroszországé múlta felül. Hogy valójában mit veszített Magyarország a trianoni  békeszerzôdéssel, azt az alábbi adatok mutatják :
                                                               T r i a n o n
                                         elôtt                            után             Veszteség 
Magyarország területe             325.411 km                   93.073 km2    71.4%          
Lakosság                          20.886.487 fô                 7.615.117 fô       63.5%         
Szántóföld                         24.781.121 hold             9.568.830 hold    61.4% 
Mezô                                  5.333.269  “                 1.145.546   “      78.5% 
Legelô                                6.744.634  “                 1.756.985   “      73.9% 
Szôlô                                    600.444  “                    375.032   “      37.5%
Erdô                                 15.223.917  “                 1.825.181   “      88.0%         
Búzatermés                       44.497.421 q               19.95U.076  q       55.2%
Árpatermés                       15.628.568  “                 7.141.212   “       54.3% 
Kukoricatermés                 48.132.242  “               15.055.696   “        68.7%
Lentermelés                          125.958  “                     29.425   “        76.6%
Kenderterme!és                    465.242  “                    109.886   “        76.4%    
Cukorrépatermelés            38.922.998  “               15.019.512   “        61.4%
                                                                  T r i a n o n
                                    elôtt                           után                   Veszteség
Széna- és sarjutermelés    112.067.840  “              25.772.894  “         77.0% 
Lueerna-, lóheretermelés     25.397.624  “              10.326.019  “         59.3% 
Musttermés                          4.029.543 hl                1.947.622 hl       50.4% 
Szarvasmarha                      7.319.121 db               2.149.756 db        70.6%
Sertés                                 7.580.445  “                 3.322.407  “        56.2% 
Juh                                      8.548.204  “                 2.406.041  “       71.8%
Vasúti vonalak                          22.081 km                     8.364 km      62.1% 
Közutak                                    49.420  “                     17.533  “        64.5%
Vastermelés (évi)                12.382.683 q                 2.096.232  q        83.1% 
Réztermelés                            104.642  “                      –                 100.0%
Arany- és ezüsttermelés        3.019.308  “                   –                     100.0% 
Kôszéntermelés                  10.972.546  ”                 7.992.068  ”          27.2%
Barnaszéntermelés             81.636.167  “                56.770.068  “          30.S% 
Sótermelés                          2.483.471  “                   –         “           100.0% 
Gyárak, ipari műh. száma           4.688                            2.075            55.7% 
Hitelintézetek száma                   5.630                            2.860          67.0% 
 
                                                                ezer                     ezer
Ipari termelés                          52.520 arany korona       1.559 a. k.           88.0 % 
Fa- és csontipar                     224.075       “ “                41.599 “ “            81.4 % 
Vas- és fémipar                     503.087 “ “                    254.107 “ “             49.5 % 
Ipartelepek száma                    4.688                             2.075                 55.7 % 
Motorok lóereje                     841.792                         402.688                  52.2 % 
Vizierôk termelése                        I,7 millió lóerô         160.000 lóerô         55.2 % 
Évi legnagyobb munkáslétsz.  474.864                          223.043                 53.0 %
Kivitel                                       2.123 millió ar. kor.          8l3,2 m.ar.kor.  61.7 % 
Behozatal                                  1.899 “ “                        777,4    “           59.1 %
 
Elszakított magyarok száma , az 1910-es statisztika  adatai szerini :
 
            Csehszlovákiában.                             1,084.343        fô 
            Romániában                                      1,704.851        " 
            Jugoszláviában                                     563.597        " 
            Ausztriában                                           24.807         "
            Összesen                                             377.598        fô
 
Katonai erök aránya a békeszerzôdés aláírása után :
            Magyarország                                        35.000 
            Csehszlovákia                                      150.000 
            Románia                                              125.000 
            Jugoszlávía                                          130.000
                                                                      405.000
 
  MAGYARORSZÁG SZÉTDARABOLÁSA  ÉS FOKOZATOS INTEGRÁLÓDÁSA.
 
                                                                        
                                             km2              %-ban             lé!ekszám(*)   %-ban 
I. Magyar birodaiom összesen 1910-ben :            
                                           325.411          100.0             20.886.487      100,0
 
II. Ebbôl részesedett:
Ausztria                                   4.020             1,2                 291.618          1,4 
Csehszlovákia                         61.633             18,9             3.517.568        16,8 
Szlovákia 1940-ben                  39.095             11,7             2.154.260        10,3 
Románia                               103.093             31,7             5.257.467        25,2 
Jugoszlávia                             63.092             19,8             4.131.249        19,8 
Elszakított területek összesen  232.448             71,4            13.271.370        63,5 
Trianoni Magyarország               92.963             28,6             7.615.117        36,5
 
III. Területgyarapodása 1910-ben:
Felvidék részleges visszatérésével.
                                             11.927             3,6                 869.299          4,2 
Kárpáralja visszatérésével                                    
                                             12.061             3,7                 496.487          2,4 
Erdély részleges visszatérésével                           
                                             43.104            13,2              2.185.546        10,5 
Bácska                                                                 
                                               8.150                                   718.550
Baranyai háromszög                                              
                                               1.144                                    50.292 
Muramellék                                                              
                                                  969                                    90.359 
Muraköz                                                                   
                                                  750                                    93.283 
 
V. Magyarország 1941. elején                              
                                            172.204           52,9             12.109.317       58,0
 
* A lélekszám az 1910-es népszámlálás alapián; az azóta bekövetkezea népesség-gyarapodás figyelmen kívül maradt. Részesedett még:  Lengyelország 589 km3, Olaszország 21 km=.

 Forrás: http://www.trianon.hu/keret.phtml?/trianon/triarev/

            http://www.szittya.com/marciusaprilis20032.htm

 

 

Oldalak